Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

51 tül vigasztalódik és boldog örömmel gondol a „nagy csodára", a várva-várt viszontlátásra : Vasbeton és kőkemény e sírbolt, Kegyetlen, mint a sors, melv elrabolt. Virágkehely kis tested idezártuk, S a nagy csodát is in ét-innét várjuk. A nagy kegyelmet, mely visszaad nekünk, De majd csak úgy, hogy mi is lemegyünk. Kegyelmes lesz ina.d akkor sírunk boltja : Reáboiul a halott majd a holtra. . , Nem felejtő nefelejcsből font hatalmas szív öleli körül a kis diák képét. Égboltkék virágnyelvén énekli : nincs elmúlás, mert a szeretet erősebb a halálnál ! 2