Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

495* Török István kisebb számban szereplő sírkeresztjei szintén az elszállott emberscrsokról idézilk egyre a visszajáró emlékezéseket. Hock Ferenc szentgyörgymezei sírkőmíves Esztergom messzebbre eső széléről nézett át látogató szereplésre, hogy a halottak errefelé megágyazott szállásán is hallassa nevét. A halottak városa nem ismeri a harci tűzben kicsapó határvillongásokat. így van rendjén ! Legalább a holtak csendszigetén maradjon kívül a dühödt sörényű írigykedés és acsarkodó veszekedés ! Kőfaragó szokás ötlik a vizsgáló szemébe a párkányi Hoffmann János megmunkálta emlékeknél. Egyilk sírkövön a H. J. Párkány jelzés szerepel, a másikon Párkány név olvasható. A tapasztalatlan sétáló azt gondolhatná, hogy talán valamilyen Párkány nevű kőfaragóval van dolga. Tévedne elhamarkodó megállapításában. A sírfkövek műveseinek birodalmában az a szokás járja, ha valamely városban, helységben csak egy gyakorolja a mesterséget, családi nevét s a helységnevet tetszés szerint egyszerre vagy csak a helységnevet használhatja, H, J. igen sokszor megelégszik a helységnév rávésésével. Főleg külföldi márványok megmunkálásával jelentkezik az idedolgozó kőfaragók sorában. A Kruplanicz-, ReviczkyMojer-családok svédgránit obeliszkjénél és keresztjénél a talpazat alsó szélén az ő nevére akadhatunk. Munkáiból megállapítható, főleg a vezető réteg családjainak dolgozott.