Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől
A temető művészei, kőfaragói
490* tal, Král Gyula, Havas, Somogyi, Sommer-Weniger, Sternberg nevek mind azt bizonyítják, hogy az esztergomiak szűk városuk határain túlról is szívesen szerezték be sírjaik kőemlékeit. Sőt a székesfőváros külső területeiről sem feledkeztek meg szertenéző útjuk során. Felkeresték az óbudai farkasréti temető szomszédságában szorgoskodó GillárFlimm kőfaragó műhelyét. El-ellátogattak a kőbányai új temető mellé is, hogy Valentin Vilmos kőporos munkahelyén tájékozódjanak, lássanak. Elnézegettek Pál Mátyás otthonába, melynek falai az óbudai temető közelében verték vissza a láztól fűlő munka ütemes zaját. Nem maradt előttük ismeretlen a pesterzsébeti Tarr mester neve sem. Mert hát mégis osak jobban esik a szemnek a több szemlélése, s könnyebben akadunk az ízlésünk szerint elgondolt emlékre, darabra, ha bőségesebb a választék, és több helyen nézhetünk, tekinthetünk szét. A legújabb időben a Dunaharaszti Kőbányák R. T. jelentkezett a verseny jogán és igényével. Glatz Gyula polgármester síremlékével nyitotta meg szereplését az itteni temetőben. Természetes, hogy az emlékek dandára az esztergomi mesterek faragó keze alól került ki. Nem maradnak el mellőlük a Piszke—Esztergom közötti Dunavonal kőfaragással foglalkozó községeinek nagy kőüzemei sem. A gépekkel felszerelt korszerű, kényesebb igényeket is kielégítő műhelyekből sok figyelemr®méltó emlék