Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

488* itt a szomorú gyász, a nem közénk való szépség, a vigasztaló jóság márványba kényszerített, még mozdulatlanságában is csaknem élettel lüktető szobrát. Az emlék a legszebb temetők szépségekkel teli márvány gyülekezetének is díszére válnék ! Kár, hogy Gerenday Béla korán búcsút mondott művészi álmainak, amikor 34 éves korában az atyjától örökölt márványüzemet vette át. Ettől az időtől kezdve márványárúgyárában tevékenykedett. Néhány évvel később a Sírkőkészítök és Sírkőkereskedők Országos Szövetségének elnöki tisztében fejtett ki fáradhatatlan, jelentős munkásságot 30 esztendőn keresztül. Messzebbre néző vizsgálódása tette lehetővé, hogy a külföldi nemes márványok is bevonulhattak a nagyobb magyar városok temetőibe. Ennek a tudásnak a birtokában érthetjük meg, miért hiányoznak a mult század végére hanyatló években a külföldi értékesebb márványok az esztergomi temetőkből. A XX. századot megelőző évtizedek egyik esztendeje sem szolgáltat ilyen drágább márványból faragott emléket Az 1900-as években indult neki az idegen kő járás. Addig főleg a hazai márvány járta. Itt az esztergomi temetőben a süttői márvány, a haraszti-, strázisahegyi kő s a zsámbéki homokkő. Gerenday Bélának 1936-ban elkövetkezett halála után a cég továbbra is fennmaradt Gerenday Antal és Fia jelzéssel. Sokaklátogatta műterméből, műhelyéből errefelé is a kisebb-nagyobb,