Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

487* majd Milánóban tanulta, tanulmányozta a szobrászatot, tökéletesítette művészetét. Az olasz hatás elvitathatatlan alkotásain. Kollár István belvárosi plébánosnak sírboltja fölött emelkedik első ideszánt sírszobra. Tőle való az Eggenhofercsalád kriptájának magas talapzatán ülő, carrarai márványból faragott bájos angyalkája is. Az ő művészkeze faragta Sólyomi Lajosné Pissvth Amália sírüregbe zárt koporsója fölé azt a térdeplő, bánatos arcú nőalakot, melynek messzenéző tekintete az elkerülhetetlen végzet révületében siklik el a világ minden hívogató, csillogó, ideiglenes aprósága fölött. Neki tulajdonítják, mások olasz művész faragó keze alkotásának tudják a Földváry István pihenőhelye felett gyászoló angyali szépségű fiatal nő szobrát. Mi az igazság a beszéd hullámokat verő elgyűrűzésében, ma, amikor a hiteles ajak már nem szólhat többé, nehezen állapítható meg. S talán nem is döntő fontosságú a nehezen felejthető szép alkotás értékének érdemét illetőleg. Itt a csend és béke nesztelen sírkertjében felesleges vesződség lenne a harci lárma tülekedő zaját pattogtatni. Elégedjünk meg a valósággal ! Gerenday Béla megrendelő munkát vállalt műterméből került ide az esztergomi temetőbe. Olasz lirai lágyságú, a legszebb görög időkre emlékeztető, klasszikus lezártságú formakezelése, finom véső formálta megmunkálása évek hosszú futására alkotta meg