Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

485* ben csak itt-ott telepedtek a föld elnyújtózkodó hátára, hogy a bemutatkozás bátortalan fellépése utám annál bátrabban és nagyobb számban következzenek a később jelentkezők. A műköves emlékek, sirlapok, sírboltok helyfoglalását új szakasznak vehetjük a temctőemlékek történetében. Uj színt, új alakot, elrendeződést biztosítanak a kegyelet szolgáinak népes seregében. Uj lehetőségeket, megoldásokat adnak az olcsóbb és könnyebben hozzáférhető, kezelhető anyagnak. Tartósságukról majd az eljövendő idő fog bírálatot mondani. Egy már most bizonyos : életük elenyészően rövid lesz társaikéhoz (képest. Hiába ! Az emberkéz habarcsolta kő csak nem élhet addig, mint a természet műhelyében márvánnyá, kővé egybeedződött parányok, molekulái mérhetetlen rendje. A műkővel dolgozó Adorján Jánosnak több ilyen alkotása kapott helyet a csend országának kertjében. Bábszky Ferenc kőmívesmesternek neve szintén ott olvasható pár sír műköves keretének az oldalán. Bády Ferenc kőmívesmester a Huraycsalád mauzóleumának a felépítésével gondoskodott nevének, alkotókészségének m

eg jegyzéséről. A helybeli mestereken kívül nemcsak korábban jutottak szóhoz más városok kőfaragói, sírkőüzemei. A legújabb időben is hallatják márványhangú szavukat. A győri nagyüzeméről nevezetes Birkmayer Ferenc a szakmabeli izlés és rátermettség képviselője az esztergomi belvárosi temető halottas ösvényein.