Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Sírok fölött, a Kálvária lábánál

477* vésőjét kérges szívedre, hogy a kérget leverje róla. Féltő szeretet vezeti kezét. Csak azt alkarja, hogy a kártékony kéreg pattogjon le a gyémántról. Nem engedi, hogy a szív meghasadjon, megrepedjen ! Csak az utolsó napot tudnám feledni, jajdul fel szívedből reménytelen panaszkodásod ! Igazad van, az emberi ész mértéke szerint az elmúlás rettenetes ! Már Platón, az ókor legtisztább, legvilágosabb látású pogány bölcselője sötét tragédiát lát a halál mögött. Nem tud szabadulni a gondolattól : az embernek valami szörnyűt kellett tennie, hogy ilyen leverő véggel záródjék földi élete. Te azonban már mást is tudsz. Az elesettségen kívül a megváltás mindent jóvátevő áldozatát, mely elvette a halál mérges fullánkját. Ezért szeresd és imádd az Istent! Élj parancsolatai szerint. Adj hálát Neki minden megadott napért, hogy kerülheted a rosszat, s teheted 'a jót ! Ha életedből hiányzik az Isten, rossz és szerencsétlen ember vagy ! Azzal, hogy nem jutottál összeütközésbe a büntetőtörvénykönyv szakaszaival, s könyököddel nem horzsoltad még a börtön falát, nem tarthatsz igényt a jó ember méltóságára. Teremtőd, Urad, nem foszlányokat akar belőled, hanem egész magadat kívánja, hogy jó sáfárkodás után megnyugodhassál Benne, akit Szent Ágostonnal együtt annyira áhítottunk mindnyájan bús életünk bolyongásaiban, hogy most végre mindörökre birtokolhassuk ! Lassan-lassan elhalnak a hangok. A