Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Sírok fölött, a Kálvária lábánál

475* A meg nem elégedett ember sohasem lesz boldog Ma az Édenkert birtokába iktatják, örömittasan jár-kel a boldogság útjain. Holnap már panaszkodni kezd : hol a kertet körülvevő, drágakövektől szikrázó aranyrács ? Itt meg a nélkülözhetetlen repülőgépek tere hiányzik ! Nem nyugszom, míg meg nem kapom ! Ne keresd boldogságod a gyönyörök hajhászásában ! Az élet nem majális, csárdás és válogatott örömök kibérelhető vadászterülete. Nem ezekre rendelt Alkotód, Teremtőd ! Azt akarod, hogy kiégjen lelkednek nemes érzékenysége, mely résztvevő jósággal köteles segíteni a közöttünk mindig szép számmal akadó ügyefogyottakon, szegényeken ? Hozzá akarsz járulni a tobzódók Isten szentséges arcát gyalázó igazságtalan hejehujázok sokaságához, 'akik a maguk mocsárbűzös önzésével tágítják az amúgyis széles szakadékot, amelynek két partja itt a földön egybeérní sohasem fog ? Kéjt vesztesz, ha kéjt szórakozva kergetsz ! „Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt ! Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit' gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön hónát csak olyan lelheté !" A mások jobb sorsa ne tegyen sárga iriggyé ! Te csak a káprázatos sikert, sók-sok előzmény szédítő eredményét látod, de nem gondolsz a fájdalmas órák, izzadságos hetek-hónapok hosszú sorozatára a lejtett kudarcok zátonyaira