Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Sírok fölött, a Kálvária lábánál

473* hla az egész föld kerekségének szebbnélszebb városait érc- és márványszobraiddal szórják tele, írók, költők magasztalnak, magadnak azonban toprongyos árván, üres tarisznyával kell felvánszorognod az örök halmokra, a nagy ítéletre ? Ne törj a hatalom, hír, nagyság után ! Nézz csak szét a történelem nagy országútjain, lásd az élet szinte áttekinthetetlen tengerét, vess kutató pillantást a hegyeik szakadékaiba. Észreveszed, hogy az utak széleit mások agyontaposott boldogsága szegélyezi, az utakat százezrek koponyájával rakták járhatóvá, s omló vérével kötötték egybe. A tenger elmerült vágyak hajóroncsaival van tele ! A szakadékok alján hír, dicsőség után tört lezuhant embertestek zúzódtak darabokra a kiálló, hegyes sziklákon ! Septimius Severus római császár, a haldokló birodalom régi időket visszakényszerítő nagy uralkodója a hír, a nagyság, hatalom szédítő ormára jutott fel, Az istenített Caesar diadalittasan ragyogtatta meg újra a büszke légiók ezüst sasait. Kínokba fullasztó halálos ágyán azonban kiábrándító fájdalommal jajdult fel : Omnia fűit et nihil expedit ! Minden elérhetőt elnyertem, s mit használ ez nekem ? Majd barátkozni kezdett a maga elé parancsolt •díszes hamvvederrel, mely talán rövidesen magába zárja majd maroknyi porrá égetett fáradt testét : Apró kőkorsó, te fogod parányi falaid közé zárni azt, akineik kicsiny és kevés volt ?z egész nagy világ ?