Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

467 sorsot és fájdalmat elevenítenek fel. Egyet a sokezer közül ! Burszentmiklósi Klinda Aranka köbölkúti postamesternőt emlegetik, „akit a csehek magyarsága miatt állásából elűztek." A 2 éves kis K. Szilveszter koporsója még korábban ütődött a megásott, majd újra betemetett sír búcsúzkodó falához. A sor záró sírja kövirózsák bársonyos párnái között halmosodik. Virágai, mint annyi társáé, itt is a rögök fölött való szebb életről s a nem hűlő Szeretetről énekelnek. Alszászi Vitái Istvánná burszentmiklósi Klinda Hedvignek s alszászi Vitái Jánosné varjasi Vrana Máriá-nak testét takarják azóta, hogy a halandóság bérét nekik is meg kellett fizetniök. Elfoglalták helyüket ott, ahová a lélekelbocsájtotta testek térnek nyugovóra, s ahol a megbékélt mulandóság álmodik, lakik az apró lakásokban. Vitái István a régi Kapu-iskola igazgatója hitvestársáról, édesanyjáról emlékezik, mikor sírlátogatáskor az elmúlt földi életek eliramlott éveire gondol a sír tövében. Vitái József, Esztergom vármegye főlevéltárosa édesanyjáért, nagyanyjáért imádkozik, ha régi írások, nagy bőrös könyvek mellől szabadultan idezarándokolhat életének elkanyargott, pihenő forrásához. A magány pár percében elszáll az időből az időtlenségbe, s a véges korlátai között számontartja az örökkévalóság napjait. Bíborszínű árnyalatokkal kezd festeni a bágyadni lankadt késő délután. Egész nap víg madarak fáradt füttyszava jelzi 30*