Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

442* napjai nála is csendbe, mozdulatlanságba dermedtek. Férje mellett nyitottak síri lakást Miiller Antalné Róthnagel Anná-nak. Csilingelő ezüst szopránja gyakran csendült meg a belvárosi templom kórusán, hogy Istennek s a Boldogságos Szűznek dicséretét zengje. Szép hangjával a szíves segítésnek áldozott, mikor a Kat. Legényegylet ünnepélyein, ismeretterjesztő öszszejövetelein csillogtatta énekkészségát, énektudását. Talán emlékére zendít rá errefelé az énekesmadarak trillázó kara, mikor aranycsatornákon zuhog le a nap ömlő tüze, s ujjongó színekkel kel színversenyre a tarkaruhás virágok illatos erdeje. Tácsik József-né Gyurcsek Veronika Krisztusért áldozni tudó jóságát hirdeti a telekrész haraszti kőből faragott hatalmas keresztje, mely állani fog még századok múlva is, amikor már más, megváltozott fesz a temető képe mindenfelé. Földbe korhadnak a fakeresztek, s errearra kerülnek a kiöregedett márványernlékek. Kár, hogy a Megváltót ábrázoló vastestet kikezdte a rozsda. A színező foltok és szétfutó szalagok nem szolgálnak a szép, arányos felépítésű alkotás előnyére. A kereszt tövében szunnyadó emlékfelállító kegyeletes lelkének szellemében járnának el azok, akik a vas toVfbb rozsdásító tevékenységének megáll j-t parancsolnának. Megtehetnék ! Joguk mindenképen megvan hozzá. Azután a kötelesség sem utolsó ! A szépnek, a