Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

436* teljesítése, nehéz szolgálatának ellátása. A kisgyarmati születésű Dávid János az esztergomi 26. gy. ezred kötelékéből ke­rült át a temető halott katonáinak sere­gébe. Sírkövének fekete huzatú betűi röp­ke futású földi pályájának hangtalan hir­detői. Régi időkre errefelé nem igen akadunk. Érthető ! A valamikor Visnyei Mátyás szőlőjéhez tartozó földsáv csak 1845-ben kapcsolódott a régi temető vérkeringésé­be. Száz esztendő még nem nagy idő, kü­lönösen akkor, ha lejjebb, az ősi telek U'.ján emlékek, sírok messzebb érő eszten­dőkre tudnak hivatkozni éveiknek össze­számlálásakor. Tomory Imre borbélymester hitvestár­sával, Streiner KaroIiná-va\ együtt pihen mélybe süllyedt, csendes síri szállásán. Bölcsőjét nem az esztergomi tájakon rin­gatták. Somogynak dimbes-dombos orszá­gából, Mernye faluból vetődött a nagy folyó partjára. Ennek földje hasadt el­nyugtatására, mikor az ollók és beretvák hangos birodalmát el kellett hagynia. Uhlár Mihály, Uhlár Mihályné neve az egyedüllét néhánysoros őrhelyén vált pár sietős szót a látogatóval. A labradorit gyöngyházszínű pikkelyeinek ragyogása közben-közben úgy hat, mint szerteszórt őrtüzek fel-felszikrázása a puszták szu­roksötét éjtszakájában. Jobbszélen kiterített sírkövek szomorú sora panaszolja sorsának feledésre fordu­lását. Az emlékek díszítéseinek barokkos kezelése messzebb tűnt időkhöz utal.

Next

/
Thumbnails
Contents