Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

42 asszonyát, a gondos édesanyát és símogatókezű nagymamát, özv. Frey Ferencné Majer Bertát hozták síri pihenőre, 1942. máj. 25-én. A költő fájlalta legszebb elszállt emléknek nem mindig méla könny és bánatos sóhaj a virága. Az érdemekben gazdag életeknek, melyeknek pályája Isten kegyelmével hosszúra nyúlt, soha sincs jajgatással, könnyzáporral kísért zárórésze. Az ilyenek sírjánál a megnyugodott lélek emlékezik s csak a mosolyt meg a jól intézett élet bölcs vonásait látja, amelyek csaknem állandó lakói szoktak lenni a szelíd és finom öreg arcoknak. A ravatalozó-kápolna felé szép felépítésű, arányos testű szürkemárvány kereszt tekint. A két tag sima, egyhangú felületét ügyes megoldás segítségével a szélektől befelé mélyebb bevágások szelídítik. A nem könnyen kibetűzhető sorok az esztergomi születésű Tóth Imrének, thaumacumi felszentelt püspöknek, Szent Jakabról c. dunaszigeti apátnak, esztergomi olvasókanonoknak, rövid időre esztergomi belvárosi plébánosnak az adatait hozzák. A jóságos püspök még életében hatalmas összeget juttatott a hercegprímás kezéhez, hogy jótékony célra fordítsa. A Jókai-utca 19. számú házában morzsolgatta megtörődött életének megsokasodott napjait. A jól megharcolt élet tudatával lépte át az örökkévalóság határait, amikor díszes, kényelmes úri lakását a temető csöppnyi vermével kellett