Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

425 szemünkbe. A város régi, híres, gazdag kereskedőjéről rajzottak fel az emlékek. Üzlete a mult század első felében ott szolgálta íki a sürgő-forgó vásárlókat, ahol ma a Pázmány Péter-utca s az elmetszett Ferenc József-út sarkán a Giacinto-kereskedés ajtajának kilincsére teszik kezüket a régi esztergomiak fűszert, csemegét s konyháravalót bevásárló utódai. — A csúcsíves, toronyszerű alkotás a temető értékes, szép emléke. Évszázadoknak emelték. Megérdemli hosszú élet elé néző fennmaradását. A családi kegyelet egyelőre, 1966-ig gondoskodott az emlék hivatásának továbbra is kívánatos folytatásáról. A nem kímélő feledés minden bizonnyal később sím tud majd „döntő" módon intézkedni. A Hrablik-család sírjia fölött újszerű elgondolás juttatja szóhoz, szerephez a műkő könnyen kezelhető, beszédes nyelvét, kifejező készségét. Hrablik Rezső tényleges katona a sír első szállásfoglalója. Fiatial életét piros muskátlis sírhalmának mélyére halálos szerencsétlenség döntötte. Kis József né Tóth Rózá-1, hites urát, Kis József-et két kis apróságukkal : Józsiká-wal és Istvánká-val együtt az örök élet reménye kísérte egyszer véget érő síri pihenőjük szállására : örök halál nincs e rideg sír ölén. Ez ad vigaszt a fájdalmak tengerén. Innen-onnan valóságos erdő szélén csetlünk-botlunlk már. Ezért meg-megálló elmaradozással adózhatunk a lassankint