Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

412 dult sírkeresztje. Kúszó folyondárt, fűszálaik, levelek sűrű lombfüggönyét kell szétlibbentenünk, hogy szóra bírhassuk a búcsúzkodás némaságba dermedt sorait : Édes szülők fájdalmára Sírba szállt a kis fiúcska. Testvérei is siratják A ki» Vadkerti Janikát. Négy évet élt! Kimúlt nagy szenvedés után. Teste sírban, ámde lelke Angyalnak ment fel a mennybe. Ártatlan szép liliomszál Szerettidért imádkozzál! Nem a verstan szabályai szerint tömörülnek sorokba a lélekből sírt, szavakba fúló gondolatok. A vesztes szív kesergő bánata, kétségbeesést elvető bízó reménye azonban valami őserős szépséggel csendül meg most is, 43 esztendő multán a földre omlott márvány beszélni nem szűnt sorainak puha száján, meleg ajkán. Wendler Vince asztalosmester a megsápadt arcú kő jelentése szerint : itt nyugszik, a „ditső" feltámadásig. Nejétül és négy gyermekitül gyászolva. Áldás és örök béke lengje körül csendes nyughelyit. Gerendás „Istvány" a világosi fegyverletétel után három esztendővel került ide ki a földhöz jutottak ki nem semmizhető seregébe. Házának oltalmazó eresze alól a megbékélt öregek nyugalmával szemlélhette a nagy idők tűzzel kavargó forrongását, hiszen 71. évében járt, mikor élte nyugvó napját a sír éjszakája nyelte magába. „Hittes" párja, Szabó Katalin,