Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

399 El kell ismernünk, nemcsak a kövek beszélnek, nemcsak a könyveik szórják az ismereteket, más, ha mindjárt nehezebben is hozzáférhető adatok, emlékek egyenlő rangú forrásai, segítő támogatói tudásszerzésünknek. A hitelesen ellenőrizhető hagyomány, megbúvó feljegyzés ér annyit, mint a külső gúnyájára oly sokat adó, agyondédelgetett nyomtatott betű, írás és könyv. Csak fel kell keresnünk szerény, meghúzódó hajlékukat, szóra bírnunk zárt ajkukat, s beszédjük során egyszerre csak színt kap a semmibevett érdektelen szürkeség, megzendül a mult titokzatosan hallgató zenélőkútja. Kőemlékek itt kinn, a halottak városában nem őrzik a Rimmelek nevét, ékesen meghúzott sorok nem számolnak be életük megfutott állomásairól, de még csak a temető nagykönyve sem emlegeti őket. Pedig valamikor szélesre terebélyesedett a Vácról idevetődött család. Rimmel Márton a XVIII. sz. utolsó évtizedeiben Esztergom szorgalmas posztókészítő mestere (pannifex, pannorum textor = posztómíves). Hitvestársával, Weber Zsuzsanná-xa\ kenyeret iadó foglalkozásán kívül gyermekekkel megáldott családjának élt. Fiúgyermekeit magasabbra szánta, különösen a kis János-1 akarta kiemelni megbecsült, nyugodt megélhetést biztosító iparának köréből. Jegyzőt, tanítót óhajtott nevelni fiából, aki szívesebben folytatta volna atyja mesterségét. Didergett a tudományok nehezen kötő, komoly, hideg világától. De enge-