Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

397 Pásztorverseiből Vergilius idillikus bája, szépsége patakzik. Máskor Ovidiusszal jajong, kesereg, akihez verselése játszi, táncos könnyedsége annyira (közel viszi. Ódáiban Horatius hideg fénye csillog, fcjtott láza lappang. Mestere, a venusiai hattyú nem tiltakozott volna ellene, ha nagy műgonddal alkotott pár ódája alá az ő nevét írták volna. Máshol emléktábla jelezné szüleinek ma is álló házát. Esztergom futóhomokja azonbin nem bírja meg kemény márványról álmodó, hírt-nevet sugárzó, babérágas dicsőségét. Nem könnyű dolog kifogyni a multak idézgetéséből. De ha már itt tartunik az esztergomi föld adta neves bencések csapatgyűjtő állomásán, érdemes a szemle mélyítése, szélesítése. Itt valóban a jelennél mélyebbre kell szállanunk földben, időben, emlékekben egyaránt. A már régen ismertetett ötödik telek-, részig kell visszavándorolnunk, hogy a a VIII. sor 20. helyénél bocsátkozhassunk le a sír elföldelt ' tárnájába. Ma Várkonyiné Horváth Borbála nyugodni tért teste fölött domborul a temetőnek hasogató ásóval, kapával többször háborgatott földje. Az eltávozott a sírüregnek nem első lakója. 1941-ben került ide Vandra Ferenc helyébe, akit 1908ban helyeztek síri ágyára. Előtte más pihent megbolygatott sírja mélyén. Taxner Anna, kinelk 1869-ben csengetett a temetőkápolnának búcsúztató lélekharangja.