Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

386 retetről tanúskodó sorok futnak : „Szig­ler született Veisz Viktória szeretett jó atyjuknak emlékére örökké hálás gyer­mekei emelék." Meghalt Jan. 28-án 1850. — 57 éves korában.. — Ugyanitt, öreg­anyja oldalán szunnyad a kétéves kis Szigter Károly, aki a sírfelirat szerint korán sírba hanyatlott életével „az Ür szép angyala lön." — A síremlék min­denben mása, párja a VII. telekrész egyik sírkövének, amely a XIV. sor 17. sírhalma felett Szigler János halóporát vigyázza. Megértjük a kövek azonos mintájú faragását, megtervezését, hiszen Veisz Viktória Szigler János könyvkötő­nek hitvestársa volt. A halott férj alá­zatos köve mintha erre figyelne íel az első sor elmerengő márványa felé. Sűrű örökzöld aprólevelü lombsátora alól színesedik elő Leffter Sándorné Szigler Alojzia süttői márványból hasí­tott sírköve, A vaskerítéssel körülvett sírhelynek első lakója Leffter Sándor „polgári posztókereskedőnek" a hitvese. — A férj nem itt nyugszik. A régi esz­tergomi rác famíliának a maradéka a rác temető negyedik sorában pihen, Korán hagyta özvegységre életének párját. Hi­szen a férj a sírfelirat szerint 1841-ben távozott az élők sorából, s mikor a há­rem árvával hátramaradt özvegynek ütött a földtől szakadás órája 1865-ben, a lepergett napok ötven esztendő pályá­ját mutatták a meg nem álló idő óráján, — Leányuk, Leffter Lujza 65 év terhé­vel merült sírjának mélyére. — Leffter

Next

/
Thumbnails
Contents