Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

374 nyadt kis rózsája »a kő jelölte sír mélyébe hullott. Szellemének zengő, szárnyaló akkordokban csendülő muzsikája akkor esőzte, záporozta az Isten házáhak kupoláját, falait, mikor 1856 augusztus 31én az esztergomi bazilika felszentelésének ünnepi szentmiséjén a bazilika kórusán Liszt Ferenc vezényelte a magaszerezte, Scítovszky hercegprímás megrendelte Esztergomi Misé-i. Betét formájában iaz ő zenekölteménye is megcsendült * a „Graduale" és az „Offertorium" során. Szerzeményének előadóit maga vezette. A világhírű mester dicsérő elismerése boldogította. — Pár sugárzó sor Esztergom régi nagyjairól, napjairól itt a felejtett sír szélén. Feljebb üres térséggé, terjedelmes gyepes foltokká folynak szét az emlékükvesztette sírsorok. Pedig valamikor errefelé is halmok púposodtak. A hátramaradottak el-eljártak eléjük könnyes imádságra, fájó emlegetésre ! Ma ? Alig észrevehető fodrozások a nyomokat oly könnyen elnyelő talajon ! Sűrű bokrok levelező ágai suttognak csak csendes panaszdalt az eliramlott életekről' Nincs itt nekünk maradandó lakásunk. Földi sorsunk elimbolygó bujdosás a bús idegenben ! S az emlegetés is, mely fátyolt lebbent a ködökről, mi más, mint feledés ? A kissé elborongó eszmélkedés talán mond valamit. Hiszen csak a temető nagy könyve őrzi a földbe szikkadt testek névmaradékát. Ott állanak halottas