Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

370 szóbeszéd emlékezéssel adózni a testvérnek, aki a korábbi század negyvenes éveinek elején itt diákoskodott Esztergomban, el-eljárt a kis unokahúgok sírjához, hogy később messze elkanyarodó úttal a hír és emlegetettség napsütötte ormára jusson. Pázmányné Németh Janka sírjának gyepes halmán kőbe ágyazott emléklap rövídszavú sorai mentik a pihenő ködbevesző földi életének foszladozó felhőit. Körülkerített sírhely keresztjének márványlapja az élők kegyeletéről csillogtat idezarándokoló érzést és gondolatot, amikor Eggenhoffer János kereskedőnek s* élete társának síri pihenőhelye elé vezeti az élő hozzátartozókat, rokonokat ís ismerősöket. Kardlevelű pálma ad őrséget a sír dombján, üdezöld fenyő tűlevelei zörögnek meg nem szűnő dalt az örökkévalóságról Eggenhoffer Gyula ny. el. iskolai igazgató szüleinek síri szállása fölött. Horváth Rezső világháborús egyszerű katonaemléke hősi élet hősi áldozatáról beszél, mikor csaknem 30 esztendő távlatából figyelmeztet az önfeláldozás és kötelességteljesítés írott és inatlan törvényeire. Vastagszárú, tüskéikkel szinte hivalkodó akácágak rajba kapaszkodó, utat álló társasága hetvenkedik az egyik fejfájától fosztott halom lapos hátán. Nem Is hiszik, hogy kiáltozó királyságuknak rövidesen vége szakad. A takarító sírásók lent már megkezdték az elhatalmasodott