Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

352 tók, mintha a kőfaragó szorgos keze nyomán néhány napja rajzolódtak volna rá az emlék sima köntösére. Mindenképen a műszaki eljárás olyan példájára akadtunk, melynél az árny és fény játékának ügyes megoldása jelentkezik. A vonalak erős mélyesztése, finom kezelésű meghúzása nem mindennapi módon oldja mág a feliratok épen maradását, a könnyű, pcntos olvasás nem mindig kényelmesnek mondható feladatát. A mai kőfaragó mestereknek is érdemes tanulmányozni ügyeskedő elődjük jó századot megért eljárását. — Latin írás emlékező sorai kúsznak keresztül a feledés rengetegének oly könnyű szerrel sűrűsödő bozótjai között. A betűk apró mécslángjai fiatal élet ellobbanására világítanak rá. Biztató remények köddé foszlását hirdetik: Hic iacet magnae Spei Juvenis Rendus Antonius Pinke A. A. Liberalium et Philosophiae Doctor, SS. Theologiae alterom in annum auditor, quem praematura Mors in primo juventutis flore Anno quippe aitatis suae 22-do die 4 Julii 1818 sub suam Legem vocavit. Az életének ígéretes kapujában álló ifjú klerikus Pinke Istvcn-nak, Észtet gom szab. kir, város főbírájának a fia. — Pinke Istvdn-ró\ gyújt emlékfáklyát a sor neg^dik sírköve. Széles, magas márványtömb nemes venalú, erős kötésű válláról magasodik fel az üdvözítés szent jele. A megtárult kapunyílás íve alatt dermedt szárnyú betűk sűrű csfpata táborozik. Csendes zsongásukból imádságos mondatok ütnek