Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

350 hantjai, rögei itták be izzadságos munkájának csillogó verejtékcsöppjeit. Most, hogy elköszönt lelke magára hagyta megfáradt tagjait, a temető hűséges szívén alussza síri álmait. Illetődött érzést, felejtést nem ismerő kegyeletet vált ki a sírok sorát látogatónak lelkéből két rövid szó : Pro Patria. Szabó Kálmán hadapród-őrmester neve fölött zeng nem könnyen halkuló hőskölteményt a Kárpátok medencéjében ezer év óta oly ismerősen csengő katonabúcsúztató. 1916-ban áldozta fiatal életét a magyar vér szerezte és öntözte rónákért, hegyekért. Szabó István és Szabó Gyula neve siklik tovább a síremlék fülkéjének márványfalán. Összehajló ágak ritkás fedele alatt kőkereszt, rohamsisak újra áldozatul adott férfi sorsról kelteget fel-felszálló emlékezést. Foltusz Miklós hősi halálának évét védik a betűk merev arcú katonái a feledés oly gyorsan gyülekező árnyai ellen. Jeltelen halmok, egyszerű fejfás sírok hosszabb vonala után négy különböző nagyságú emlékkereszt sorakozik fel jelentéstételre. A szálló évek boronája a múlás patináját szórta rá egyiknek-másiknak testére, arcára. A betűk barázdáin nehezen gördül a könnyű olvasás. Érdekes, épen azokon, melyek kevesebb esztendő óta állanak pihenést nem ismerő őrhelyükön. A vizsgálódás első pillanatai gyaníttatják : a kövek bizonyára egy családhoz tartozók végső földi állo-