Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

333 téged Üdvözítőnk Vég nélkül áldjanak. Az emlék alsó falán gyermekeik neve következik sorra : Erzsébet, Antal, Mag­dolna, Anna, Rozália, Antónia, Karolina, József és Xav. Ferenc. — Kedves nagyszü­lőknek és rokonoknak Graeffel János. — Nemcsak az első emlékkövet, hanem ennek két társát a sírhellyel, ennek min­den tartozékával az elődöknek s a csa­ládhoz tartozóknak emlékére szentelte a jótékonyságáért, igénytelenségéért sokat emlegetett esztergomi praelátus kanonok. — Az obeliszk hátsó falán Imhoff Jó­zsefné Till Rozália nevét olvashatjuk. Utána Fehér Jakab bádogosmester ko­porsóját eresztették a visszaváró föld hűs ölére, hogy 5 évvel utóbb az özvegységre jutott feleség, Fehér Jakabné Imhoff Jo­zefa találjon ugyanott csendes nyugovó­ra. Lenn, az oszlop záró részén Specht Mártonné, később Zwickl Antalné szül. Till Erzsébet nevével találkozunk. Má­sodik férjének mesterségéről emlékezve a régi írások, chordifex-nek, hegedű-, hegedűhúr-készítőnek nevezik Zwickl Antal esztergomi polgárt. Az utolsó név az asszony első házasságából származó ifj. Specht Márton-é. A második obeliszk valamivel alacso­nyabb a két szélsőnél. Színben is külön­bözik a szélen állóktól. Sötétszürke, tük­röző felületű sziléziai márványból hasí­tották. A vonalak és színek hullámos já­téka szemnek tetsző összhangba hozza az eltérések egységes elrendezésbe fog­lalt különbségeit, A Jelenések könyvének

Next

/
Thumbnails
Contents