Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

327 dött. 1828—31-ig másod-, majd 1832-40ig első alispán. Több alkalommal küldték fel Pozsonyba, az országgyűlésre. Egyszer Huszár Imré-ve 1, máskor Andrássy József-fel. A rendi világ alkonyán vájjon hogyan nézhette az új idők dübörgésében feltünedező koreszméket ? Észrevette-e a szükséges változások kezdetben örvendetes, később azonban vészessé erősödő sodrását ? Látta-e a régi kcronázó városban az egyik lépcsős, kanyargó utca szegényes, régi házát, melynek szobájában silány olajmécses mellett sápadt ifjú görnyed írása fölé. S rójarója, késő éjjel is a sokasodó betűk sorakozó dandárait. Fáradt lemondással törli néha verejtékező homlokát, hiszen mindössze 25 garast kap egy nagy ívért. írja az újságot, a mások jól szerkesztett beszédét, a boldogabbak, gazdagabbak felszólalásait, a rendek előterjesztett kívánságait. S közben könnycseppet dörzsöl ki árnyékolt szeméből, mert lopva mást is papírra vet : Szép hazámba ismerősök mennek. Jó anyámnak tőlük mit üzenjek ? Ugyan honnan sejtette volna, hogy a juratusok között itt-ott megforduló vékonydongájú, lobogószemű, éhező, nyomorgó íródeákból hat év multán a nemzet Tyrtaeusa lesz, aki meghal a megzengette szabadságért ? — Mindenképen a megfontolt munka embere lehetett. Nem került a forgó örvény révületébe. Józan székely esze meg tudta állapitani a dolgok határát. Híve az ország gazdasági megalapozásának. Elnöklésével tart-