Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

31 a város szellemi életének irányításában akkor, amikor 1901—10-ig az ,fEsztergom és Vidéké"-{ szerkesztette. Az idő sodró ereje nemcsak a falevelet fújja ide-oda. Megemelgeti a sírboltok súíyos kőlapjait is. Mélyebbre sülylyeszti az elfelejtett koporsókat. Ha eltelik a hatvan esztendő s az egyszer már megfizetett sírbolthelyet újra meg nem váltják, a hely szabaddá válik. Még a mult héten is a régi sírok lakóit hirdette a két márványtábla. Az egyik Greff József-nek és Greff Józsefné-nek, a másik Gróh Anna Brenner Jánösnénak és Brenner József-nek nevét őrizte. Ma rendbehozott üres falak merednek a sétálóra. A változtatott hely és környezet az új tulajdonosok kegyeletes gondosságát dicséri, egyben elmélkedéii anyagot ad a szemünk előtt tolakodó gondojatra : ia sírok életének is megvan a maguk állandóan zajló hullámzása. A P/a/cz-család síri nyugvóhelye értékes új- és korszerű elgondolásoknak kőben, márványban megcsendülő sírbeszédje. Megnyugtató a hatalmas kőlapokból felépített, magasított ravatalalap-megoldás. Elveszi az alacsonyra tervezett sírszáj fedeleknek a tátongó mélységgel azonnal kapcsolódó képzettársítását. Az egész alkotáson egyszerű, geometriai vonalak uralkodnak az elomló nyugalom érzékeltetésére. A vízszintes síkot széles, függőlegesre állított márványlap zárja le. Az élek merevségét jótékonyan szelídítik a homorú befaragások. Szerencsés a fehér és fekete