Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

312 meg, előrebuknak, hátratántorodnak vártahelyükön. Elfelejtett, magárahagyott sírdomb irgalmából áll megdőlten a halom keshedt vállának támaszkodottan Wiber-Gaspardy Krisztina kőemléke. Csaknem egy évszázad őrlött pora permetezett nap hevének, esőnek, viharnak kitett arcára, márványruhájára. Vasszálú kefének kell végigszaladnia, hogy az idő porzója alól kibukkanjanak s jelentsenek az eltakart betűk : Wiber-Gaspardy Krisztina földi maradványai. Megh. 1853-ik év július hó 11-én, életének 63-ik évében. A megvigasztalódott, hálálkodó fiúi szeretet szedi ritmusokba a szerető, kegyeletes szív érzéseit : Anyám ! Te égben zengő angyaldalok közt Jutalmul éled örök éltedet E sírkővel földi hamvait jelölte A hálás f úi emlékezet. A sírfelírás Wiber-neve a rokoni kapcsolatok meglobbanó világánál az esztergomi születésű Viber József felszentelt püspöknek, esztergomi kanonoknak emlékét is feleleveníti. A tudós főpap 1845től kezdve Nagyszombatban érseki helynök. 1858-ban iktatták be a pozsonyi nagyprépostság javadalmába. 1866-ban megjelent az országgyűlésen. Ebben az időben itt Pesten ragadta el a halál. A pesti ferencrendiek templomának sírboltjába temették. A sor túlsó, felén valóságos sáncok gyűrűjében, felhányt négyszögében csendeskednek az elköltözöttek hantsátrai.