Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

s 296 nem babérral koszorúzó rögös, tövises pályáján, ahol elül haladnak, lépdelnek az iskolák mesterei, hogy az utak tüskéje, tépő ága a nyomukba szegődő apróságok helyett az ő testüket szúrja, szaggassa, Iskolai szolgálatának javarésze Esztergom városának iskoláihoz kötötte. Csaknem 20 esztendő telt el itteni munkájának ellátásában. Szívesen fáradozott az iskola körén túleső munkaterületen is. írásai, előadásai a pálya képzett, tehetséges munkálói közé emelték. Ott volt az első világháború életeket sodró-törő orkánjaiban. Itt megtépett teste dőlt el korábban, mielőtt a várt, nyugalmasabb évek csendes kikötőjébe futhatott volna életének törékeny sajkája. Dús levelek puha ölén fejükhajtott virágok emlékeznek és panaszolják a magára hagyott élettárs gyászát, keservét. — A haraszti kő aranyos mosolygású sorai a 77 esztendős Strezsó József-rö\ bontanak még meglibbenő emlékszárnyat. Fehér mészkő fáradt vonalú betűi, fiatal élet gyászolására tömörültek. Szarka Kálmán főiskolai hallgató munkára lendült napjait idézik, melyek nem tudtak eljutni az alkotások kibontakozásáig. 22 éves korában lett a temető csendes városának polgára. Szűkszavú írás gömbölyíti szavakba kívánkozó, megmerevedett vonalait Haach Ferenc-nek és családjá-nak szélesmellü, magas síremlékén. A ma Esztergomának erre járó vándora érdeklődést vesztett közömbösséggel áll meg előtte, pedig a