Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

294 A sor szélén, az említett teknő parttá türemkedő magaslatán hatalmas vörösmárvány emlék néz el a kőkereszt hátsó hasábjáról az előtte alázatoskodó, mélyebben elszórt sírőrök kőserege fölött. A kereszt márványfalán aranyos bélésű betűk tömörülnek dicsérő sorokká. A 33 esztendős korában elköltözött jó apát : Csákváry Istvánt s felejégét, a négy kis árvát itt hagyott „jó anyát" : Bagi Julianná-t búcsúztatják. Fiola Jánosné Csákváry Teréz zárja a halottak sorát. Huszonöt éves korában csukódott síri álomra megtört fényű, szeretteitől búcsúzkodó szeme. Fölötte vastag törzsű, komor ciprus bontja szét széles, süvegszerű ernyőjét. Névtelen sír mállott dombjába ereszti szívós gyökereit. Régen tekingethet már szét a temető kapaszkodó dombján fel a hegyre, le a völgy felé. Az emlék széles válla mögül szemlélgeti nem fáradó, fénnyel nem játszó merev szemével a kisebb-nagyobb sírhalmokat, melyek omló porába omlottak örömök-keservek, nevek és életek. 'Nem is veszik jó néven a szomszédos sírok őszirózsái, virágai a finomkodó zárkózottság hideg világában éldegélő előkelő fának rangos viselkedését. Talán állandó üdesége is bántja játékos, kalapáló kis szívüket. Elég az hozzá, eljuttatták panaszos jelentésüket még a virágok nyílásának idején a felsőbb intéző hatalmakhoz. Orvoslást kértek, mert nem birják a sötétnézésű ciprus napot, levegőt el-