Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

289 sírján. Nagyságban, színben, faragásban testvére a.z előző emléknek. Itt is német szöveg kesereg, fi viszontlátás reménye kergeti szerte a gyülekező éjfeketeszínü fellegeket : Hier ruhet Franz Schwartz, gestorben den 16. Jul. 1863. Seines Al­ters 65 Jahr : Ruhe selig theurer Vater In diesem sülien Grab. Blick auí deine freuen Kinder Segensvoll herab. Will uns das verwaiste tlerz lm bittern Leid vergehn Winkt una deine Vaterliebe Tröstend Wiederaehn. A két sírkő talapzatának egy harma­dik emlék' támaszkodik, háttal, elnyúl­tam Az idő homokórája borító leplet szőtt reája. A betűk csatornáit azonban még nem tudta betemetni : Hier ruhet in Gott entschlafen Rosa Wittmann. Gestorben in ihren 21. Lebensjahre am 12. November 1838. — A temetőnek ebben a telekrészében több német felírással találkozhatunk. Valószínű, ezen a he­lyen temetkeztek legszívesebben a mult század első felében az ide bevándorolt, német anyanyelvükön hűségesen beszélő esztergomi polgárok. A szomszédban tovább folytatódik a vártázó kövek jelentkezése. Nekidülledt mellel, halálos komolysággal, magyar szóval cseng fel a nagyon „alázatos je­lentés." Pásztori János sütőmestert „gyászolja kesergő neje és három kis­korú gyermeke." Két virágszál hervadását gyászolják 17

Next

/
Thumbnails
Contents