Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

t 283 % nabb az éj, annál jobban átvernek a sötét alapon Viharok száguldása nem szórja széf őrtüzeiket. Minden sötétségbe fúlhat, biztató világuk csak beleragyog a bolyongó lélekbe. Számára nem fon szemfedőt a hervadás, hisz sorsa indulás a szebb fényű csillagokba. Fényjelükre meg-meglebben, pár pillanatra felszakad a fátyol, közelebb ér a távol, ahol „élnek, amik itt csupán bánatos, fájó melódiák." A titkokkal terhes sötét este sejtelmessége zár körül mindenünnen. Pár imbolygó árnyék halad erre-arra. Neveket suttognak Megrezzen a lélek ! Méltán ! Elvégre az élet és halál egybefolyó országútján járurk, a mesgyén, ahol lecsapódik a sorompó, elakad a föld fiának járása, csaknem áthatolhatatlan függöny ereszkedik eléje. Mégsem ! A betlehemi csillag s a Kálvária Keresztje el nem múló fényt sugároz a készülődő éjtszaka borulásában. A sokszor megjárt út sarkához érkeztünk. Behúnyt szemmel is tájékozódhatunk. A sok látogatás teleírt lapjairól egymásután bontanak szárnyat a felgomolygó visszaemlékezések. A hetedik telekrész kezdő sírjának sokmázsás kő- és márványtömege bontakozik elő és emelkedik magasra a szerényebb szomszédok környezetében. Karrarai márvány habfehér testén nemesi címer alatt tünedezik fel revisnyei Reviczky Károly neve. Maga nem ezen a