Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

279 rá a gyermekeikhez elvezető találkozás útjára. Tetődeszkás fakereszt kinyújtott két .karján mélyen rovátkolt betűk hordozzák Becker János 48-as honvéd felejtődő nevét. A süttői születésű szabómester egykor a márciusi láz forraló tüzébe sodródott. Most, dúló kartácsos-szuronyos csaták, egyhangúan pergett szürke napok után a béke csendülte kikötőjében domborul a sír fölötte. A fejfa tövében vadrózsa nyurga vesszeje bont szerteszökö csenevész ágakat. Tűzpiros, duzzadt termést hintáztat az egyik. Rubintvörös köntösében úgy hat, mintha Damjanich vörössapkásainak őrtüze parázslanék fel a ködös messzeségben, a fáradt nap hunytfényű alkonyulásában. Az utolsó sor futószalagján Vándor Miklóska vasból kovácsolt emlékkeresztje tünedezik fel. Meyer Julianna márványköve mögött a jegenye szálegyenes sudarával áll őrséget talpig zöld palástban a temető palotás vitéze. Tovább tengerszemzöld buxusbokrok sűrű csalitja közül újra és újra arannyal húzott vonalak csillannak meg az őrző márvány enyhepíros kövén. Mészárosné Bojda Julianna, majd a Szencziek síri szállása bukkan elő. Szenczi Imre, Sz. Katalin, Sz. Józsefné, Sz. József elomlott földi alakja tért meg hideg falai közé. Darabokra hullott sírkövek rommezeje szélén az életének 25. évében hosszú álomra fáradt Gálicz Istvánná Gál Teréz nevének aranya vet lobbot a szállni kezdő alkonyatban.