Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

272 ette a rozsda. A név elszállt róla a felirattal együtt. Csak a kereszt tart ki hűségesen őrhelyén. Figyelmet hív az élet titokzatos pályájára, s emlékeztet a szűk határokra, hogy a nagy térségeket csak ezeken túl várhatjuk, kereshetjük. — A szomszéd sírkő pajzsos melle valamivel több adatot jelez fából gyalult testvérénél. Korábbi századok gyermeke. Az eső, az idő porlasztó ereje a betűk és adatok jórészét kimállasztotta az egykor katonás keménységgel álló összezárkózott sorokból. Pár árva maradék búsonkodik csupán az alaposan megtizedelt vonalakban. A „Mihály" név vehető ki nagy jóakarattal. Biztosan olvasható a jelzés : Élt 75 évet. Csak nagyítóval, a vonalak utánahúzásával, kiegészítésével rémlik fel az esztendők száma : 1823. Minden más, egységbe fűzhető tájékoztatás lepergett a falról, az idő mérhetetlen szakadékába zuhant. A nyilvántartó könyv ezzel a sírkéreszítel jelzett vitatható heiyre teszi Borús Adolfné Szerencsés Karoliná-nak síri lakását. A feljegyzés kőemléket emleget. Ez az adat megfelelne a feltüntetett ismertetőjelnek. A tönkrement írás azonban eligazító útmutatással nem szolgál. A támaszpontot nyújtó évszámok, az életkor, a temetés esztendeje nem hozható egybe a megrokkant, kihullott betűk, számok itt-ott lézengő, egyébként is jóval korábbi időket sejtető szegényes örökségéből. Süttői márványból faragott apró kő-