Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

311/ vács Jozefa, aki 1868. szeptemberében, életének 70. esztendejében hagyta el földi zarándoklásának nehéz útjait. Földbe jutott fáradt teste mellett pihennek gyermekei : Ignác, István, Pál és János. Vörös márvány időzaklatta falán újra a Milakovszky-család temetőben polgárjogot nyert tagjairól olvashatunk. Milakovszky Ferencné indul legelőször útra a kő kemény falán. Milakovszky Viktória halad utána. Milakovszky István társult melléjük menetzárónak. Édesatyja a korábban említett Milakovszky László főigazgatónak. A kőkeretes sír közepén hatalmas örökzöld bokor borul kúpalakú piramissá. A hozzátartozók nem változó szeretetéről és kegyeletéről zengi a maga hangtalan nyelvén a boldog viszontlátás egykor teljesedő, most még várakozó reményét. Az újabb kor klasszicizáló elemei ütköznek ki Kocsicska Gyula márvány emlékén. A redős lepel s az oromfal erre mutat. A halottat sirató sorok nem tartottak hosszú pihenőt. A szállást először foglalónak jelentkezésére öt esztendővel folytatniok kellett útjukat, hogy ifj. Kocsicska Ödön oki. tanító haláláról is megtehessék jelentésüket. Fakereszt márványlapja Puszkailer Etelka II. éves tanítónőjelölt készülődő földi pályájának derékbatörését jajongja, amikor pár szavával azt jelzi : Élt 18 évet. Meghalt 1927. márc. 6-án. Tükrös fekete márványkereszt alján