Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

311/ II. o. polg. isk. növendéknek zsenge években sírba hanyatlott földi porsátorát. A síremlék elgondolásában, kifaragásában a régebbi századok belső templomfalaiba mélyesztett díszesebb márvány monumentumokra emlékeztet. Csak a szobrász figurális alkotásai hiányzanak róla. De így, ebben a leegyszerűsített formában is megkapóan hangsúlyozza és állítja elénk komor színével a mély, tompa gyász súlyos mondanivalóját. A könnyes fájdalom és bízó remény egymást váltó sorai csillognak az aranyos betűk köntösén : Megállunk némán tírod felett, Zokogva áldjuk emlékedet. Csak egy ábránd viga-ztal, tlogy viós/ajősz a n\ 11ó tavasszal. Minden vii-á^ban téged látunk Édes, mosolygó kis leányunk. Lejjebb id. Szenczi Ferencné Patkó Julianna nevét bízták a tűnő emléket őrző múló sorokra. . . Balra a sír földjébe szúrt fakereszt Szenczi Ferenc-nek ide torkollott földi életsorsára hív figyelmet. A Szenczi-emléknek veti hátát a Meitncr-család sírköve. Meitner Lajos ny. községi főjegyző neve tűnik fel az élen. Utána hitvese : Binzberger Sarolta, életben-halálban osztályosa járja a betűk halottas sorát. Meitner Ilona emlékére is illatozik, színesedik a sírföld nagy csoport virága, mely az itt pihenőkre imádsággal, élő kegyelettej emlékező földi vándorok nem szűnő szeretetét hirdeti, beszéli. — Csaknem szemközt, a