Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

311/ Gerendás Márton-nak s' élete társának, Gerendás Juliánná-nak nevét olvashat­juk. A kereszt áldásával pihennek. Ezért nincs helye, értelme az alul vésett szo­morú írásnak : Boldog, aki feledni tudja azt, aki visszahozhatatlanul elveszett. A mondat cseng, ritmusa is van. Elveszés­ről azonban szó sem lehet ! A szó egyál­talában nem fedi a keresztény ember halálának értelmét, tartalmát. Alacsony, oszlopos kőkönyöklő keríti a Vass-család síri pihenőhelyét. A fehér kerítés és villogó márvány élesen válik ki a tengerzöld környezetből. Hosszú­szárú, ékes írás Vass Győző kovács­mester véget ért földi pályájának két határadatát adja, mikor születésének és halálának esztendejét tünteti fel. Fia, Vass Mihály atyjánál korábban jutóit a mindenki földjébe. Vass Győzőné Ta­kács Anna neve fürdik még a betűk ara­nyos fürdőjében.. De csak élete kezdeté­nek évszáma csillog a márvány hamvas fehérségén. A másik számnak csupán két első jegye bátortalankodik a síkos úton, s maradásra inti a még út előtt álló, egyszer majd melléjük társuló testvéreket. A klasszikus görög templomok bejára­tára emlékeztet Schwarz Péter sírem­léke. A szerkezeti elemek nem külön da­rabok. A kőfaragó a hatalmas márvány­tömb testéből faragta ki az alapzatot, a bejárat talpas oszlopait. Az oszlop­fedéllapok, a gerendázat, az oromzat a palmettákkal, a kissé hideg, de méltósá-

Next

/
Thumbnails
Contents