Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

231 jos tanító s az ötéves kis P. Gyula is elérkezett idők letelésekor a gyakran bolygatott földalatti szállásra. A következő sor elején kúszó növé­nyek üde, buja zöldje von be három fa­keresztet. Most övéké a világ ! Élettől harsogó jókedvükben szóhoz sem enge­dik a kopott fej fákat. Ugyan miért gon­dolnának arra, hogy nem is olyan mesz­szi sokára az ő elomlott testükön is a kereszt fakó arca fog elmerengeni. Apró embervirágok bújnak csokorba Mann Ferenc fehérmárvány sírkövén : Ferike, Bélácska, Bélácska. Közülük csak az utolsó jutott el az esztendők negyedik állomásáig. Mann Mariska könnybe fúló sírfelirata is eljárja kál­váriás útját : Tizennyolc tavasznak le­tört bimbója. Megtört anyai szív kese­reg utána. — A 71 esztendős Bognár Borbála neve került legutoljára a már­vány őriző lapjára. A dülőutak krisztustestes fakeresztje áll őrséget a takarodó szavára 80 éves korában jelentkező Rudolf Ferenc ny. főhadnagy sírdombjának fejénél. Faku­ló fényképe a földi aranyos napok faku­lását panaszolja. Mórász József jómódú csizmadiames­ter feleségével, Kossoványi Rózá-\al együtt várja sírja mélyén testének feltá­madását. Szomorú sorok futnak tovább az előzők nyomában : Itt őrizzük emlé­két Pál-nak, aki 1917-ben, 39 éves korá­ban hősi halált halt az orosz harctéren. M. Ferenc és M. József után a kis uno-

Next

/
Thumbnails
Contents