Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

227 vaszával hanyatlott az enyészet karjába. Szemíedélül menyasszonyi fátyla hullott koporsójára. Dr. Helcz Antalné szállott le leánya után az elmúlás csendes laká­sába, hogy megossza vele a sír hűvös magányát. Dr. Helcz Antal zárja eltá­vozott övéinek rövid sorát. A mult szá­zad utolsó évtizedeinek Esztergomában a város kulturális és közéletében erősen szerepelt. 1887—1894-ig a város polgár­mestere is volt. Virágtalan sírjuk fölött a bús feledés fellege borong és hirdeti a hír, nagyság, dicsőség gyorsan elérkező fakulását. Sűrű egymásutánban gomolyognak fel a mult látóhatárának aljáról a pihené­sükben megzavart emlékek. Vörösmár­vány hallgatag oszlopa a Szabó-család négy tagja felett állja a síri vártát. Sza­bó Alajos-sal kezdi a halottas menetet. A most már csendes sírlakó az ifjúság jövőt alapozó éveiben ügyvédi oklevelé­nek megszerzése után Bajóton, az ősök­től örökölt birtokon gazdálkodott. A negyvennyolcas idők tüzes fergetege a szabadságharc hősei közé sodorta. Mint honvédtiszt vezette rohamra a sújtó vil­lám katonáit. Elfogták. Három évet töl­tött Olmützben várfogságban. Kiszaba­dulása után hazakerült. Birtokának jó­részétől megfosztották. Nem csüggedt. Javai pár hold maradékán acélos erővel dolgozott. Járta az ősi ugart. Fegyver­hez szokott izmos kezét az ékeszarván nyugtatta. Idővel a vármegye főjegyző­je lesz. Majd átkerül az esztergomi já­15*

Next

/
Thumbnails
Contents