Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ rain, hogy az élethajózás erre-arra gyűrűző hullámai végén az ő koporsócsónakját is befogadja a temető, mindnyájunk sorsának hívogató, pihentető kikötője. A 18 esztendős Gerendás Gyula sírjának kövén keresztény léleknek didergő rettegés nélkül tett könyörgő imádsága oszlatja a könyörtelennek látszó halál gyászos felhőit : Rövid szenvedés hozott engem ide, Szent megnyugvást adott az Úr Jézus hi'e. Mit jó szüiőlt tehettek gyermeküknek, Megtették Istenért tesumnek, lelkemnek. Éltemben adtatok lelki vigasztalást, Sírombol kérjetek boldog feltámadast I Néhány helyzetkövetelte szó kivételével megegyezik azzal a sírverssel, amellyel az első telekrész falkerítés melletti sírboltsorán, a Nitter-család síri pihenőhelyének kőemlékén már találkoztunk. Hosszúkás, virágszönyeggel borított földszalag húzódik a szegélyező úttól kissé befelé. Termő talaja vastagfalu kőágy keretébe szorul. Gyors egymásutánban sorakoznak fel a mellső, elnyúlt kőtörzs lapján a síri szállás temetőkeresztjei. Az első fehérmárvány emlék Kún József csizmadiamester haló porai felett szikrázik a forró nap tűzesőj ében. Mellette vörösmárvány fénytelen mellén Kún József édesatyjáról, a szintén csizmadiamester Kún Mihály-ró\ s édesanyjáról, Dobránszky Anná-ról pergetnek halk szavakat a néma betűk. Gyermekeik sűrű egymásra következéssel