Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ Az 1918-as összeomlás után hazakerült Az építő munka katonája lett, a pilisvörösvári cementáru telep főtisztviselője. Egyik útja közben Dorogon a motorkerékpár-szerencsétlenség megsiratott áldozatainak sorába került. Gránát, acélgolyó, tűzeső nem fogta; Az agyonmagasztalt gép a bízó gazda életét nem tudta megtartani, — Unokaöccse volt Zsembery István-nak, a MABI volt elnökigazgatójának, az A, C. orsz. szervezési szakosztálya vezetőjének, a húszas évek elején Sopron város és vármegye főispánjának. — Sírja felett hősökről, vitézekről zeng el nem múló éneket a pirkadati és alkonyi szellő. A márványveder friss virágai a könnyező emlékezőkről, kegyeletükről gyöngyöznek halk, nesztelen, nem szűnő kesergést. Hatalmas, szélesvállú márványkereszt Heidenreich Mátyás foszladozó emlékét próbálja egybetartani. „A jó és hű férjnek szeretjeléül, szeretett élettársának örök emlékül jelölé gyászoló özvegye, neje : Heidl Cecília, utóbb Pápes József volt szenttamási bíró özvegye." A síremlék keményen veti oda mellét a döngető időnek. Állja, bírja a harcot ! Meddig ? Szerepét nemcsak maga szabja meg Az elárvult sírdomb gondozatlan, füves takarója az elévülés, felejtés panaszénekét sírja ! Ez pedig itt, a levélhullások különösen szomorkás hazájában az előbb-utóbb való eltűnés gyászos akkordjait jelenti.