Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ koszorújával díszítetten jelentkezzék a túlsó partokon. Neve, emléke egy darab Esztergom a város múlttá nemesedett, idők árján elkanyargott történetében. —• Életsorsának felese, Eltzenbaum Amália férje halála után egy esztendőre hanyatlott halott ura mellé. — A szépen kidolgozott, nemesvonalú vörösmárvány kg;, reszt villogó fényű fekete betétlapján az aianyós betűk iszalagja Dr. Huszár Gyulá-nak, Esztergom vármegye ny. tiszti főorvosának nevét fonja emlékező koszorúba. Az egyéves Huszár Katinka az összekötő virág a síremlék két fekete lapja között. Az alsó betétlap gyászoló mezején hősi katonahalálról zengenek a betűk apró harsonái. Huszár László-nak vérrel adózó fiatal életét magasztalják, aki a cs. és kir. 26. gy. ezred hadnagyaként, a „III. o. katonai érdemkereszt a kardokkal" s a Károly-csapatkereszt birtokában az olasz harctéren omlott vérébe 1918 június 15-én, hogy el nem múló példájával mutassa meg hazája iránt érzett és hirdetett szeretetét. — A sír közepén hatalmas körben nem hervadó, aprótestű levélseregek fognak össze és verik a véget nem érő élet csendesen pihegő ritmusát. Benn a körben virágok együttese fakad dalra és muzsikál a színek pompázó, ujjongó, nyelvén. Az ókori, klasszikus görög templom oszlopszerkezetének és építészeti elemeinek felhasználásával faragták és építették meg a szomszédos síremléket. A befejezetlenségnek, a földi élet mindig