Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

180 dar banktisztviselő és R. Győző rézmű/es haladnak később az elköltözés útján. A záró sor a 82 esztendőt megért Riedl Károly ellobbant életéről értesít. Az 1914—18-as világháború férfi virtussal vívott harcai emlékének áldozhatunk a fiatal Simon Sándor tartalékos hadnagynak sírjánál. Az egyetem padjaiból ragadta el a II. éves bölcsészettanhallgatót a háború fergeteges orkánja a viadalok öldöklő tüzébe. A gimnázium 8 osztályát az esztergomi bencéseknél végzett pesti egyetemi hallgató a katonaerények nagy próbaiskolájában is helytállott. Első, súlyos sebesülése után áldozatos lelke önkéntes jelentkezéssel újra a csaták viharába küldte. Második, az az elsőnél is veszedelmesebb sérülése megszakította a harctereken zajló életét. A komáromi helyőrségi kórházba került. Itt keresett kínzó sebére gyógyulást. Az életbe visszatérő úton már szépen haladt, mikor tragikus eset visszarántotta a halál ásító mélységébe. Most itt pihen a hős fiú dúló csaták után. Sírját díszes vaskerítés öleli körül, melynek puha szívei között ezüstös lángnyelvek csapnak az ég felé. Márványtalapzat közepéből Krisztus vert vaskeres^tje emelkedik megkínzott vastestével a sír fölé. Hirdeti az áldozat örök értékét s a lélek diadalát az otromba anyag fölött. Ez a diadalmas lélek ünnepel, biztat, ragyog elő a szülők könnyeinek búsító fellegén keresztül is : bízhatunk a jobb jövőben, hiszen ilyen fiaink vannak !