Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

178 zina. Szölgyémy Gyuláné Brutsy Anna sírbaszállott életének földi útját jelzi a nem felejtő betűk utolsó sora. Az életutak és sorsok egymástól anynyira elágazó csapása itt a temetőben is úton-útfélen eszünkbe juttatja az élet színképének szivárványból, napsugárból, fekete felhőből egybefolyó gázdagságát. Az életért éledet adni kész édesanyának állított hófehér márvánnyal tündöklő emléket a rajongásig izzó testvéri szeretet. A nemes kő nemes vonalú falán egy név tündöklik csak az arany szikrázó ragyogásában : Annuskánk. Minden bizonnyal egész világot jelentő azoknak, akikhez tartozott. A név fölött a márvány testéből domborműben faragott fiatal asszony képmása magasztosodik. Két karján két apróság borul az „anyja kebelére." Ott lenn, a sír sötét mélyén is anyjuk oldalán szenderegnek, akik tündöklő csillagszemüket még nem tudták a földi világ világosságára deríteni. A síremlék két oldalán magas, karcsú, finom vonalú márvány virágtartók kelyhének mélyéről virágos ágak mosolyognak gyöngyös szirmaikkal. Középen a bús emlékezés fehér lámpája villog. A sírdomb márványlapok kerítette ágyában habos testű virágarcok tarka sokasága ujjong a színes életnek. Kórusban zengik a feltámadás himnuszát: Jaj, be szép virág lettem ! Jaj, be szép virág lettem ! — A művészi alkotás Taky Imre építész fiatal feleségének, Neumann Antló-nak kora évekkel sírba omlott teste fölött zengi a nem felejtés könnyes énekét.