Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

166 s Králik Józsefné Borz Róza földbe viszszatért teste elegyedik a porral, ahonnan vétettek. Vörös mészkő fakuló falán kegyeletről tanúskodó sorok szerint a gyermeki hála emelt emléket a felejthetetlen jó szülőknek : Kókay Mihályné Katerer Annának s Kókai Mihály-nak, aki „szeretett felesége után sietett a sír ölébe." Legalul Krizsán András-ról vetnek emléket a sorba sorakozó, engedelmes betűk. A második sor vonalán a széltől kissé beljebb Szilva Alojzia nevét védik az idő zúzó fogai ellen az emlékezés betűkatonái. Kissé tépett kalpagban és ruhában, de állják az őrséget ! Nem úgy a sírhalom koszorúi, elnyúlt borostyánláncai, keretkövei, melyek tépetten, foszlottan, egymásra rakásba zuhantan, esetten panaszolják : csak 47 esztendő vihara zúgott el felettünk s a százados sírok sorsára jutottunk ! A Szántay-család sírhelye fölött őrt álló márványkő a kis Szántay Juliska IV. o. polg. isk. tanuló rövidre szabott életéről ejt fájó könnyeket. Bánatos özvegy és gyermek siratja Bérci Andor m. Jrir. fegyverszaki tiszthelyettest, aki 47 éves korában távozott a fegyverek földjéről az örök béke országába, A Wéber-család szép faragású süttői márványemlékén Wéber Kálmán és Wéber Gézáné Tóth Etel neve talált helyet a múltba visszaszálló emlékezésnek. Előtte a 82 éves Vas Borbála fake-