Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

155 A negyedik telekrész utolsó, tizenharmadik sorához érkeztünk. Az első sírhely magasra emelt, erős építésű kőkerete gondosan ápolt kis kertet zár körül. Elül és kétoldalt egyenesre nyírt alacsony, cserjesövény húzódik. Benn szívalakra formált örökzöld bokor áll őrséget az elmúlás halmán és int a komor percekre, amelyek egyszer mindnyájunk életében elkövetkeznek. Hátul, a szabadon hagyott rész kőperemén két sírkereszt tekint az út felé. A fehér márvány sima lapján Vass István nevét hozzák az engedelmes betűk : A felejthetetlen jó férj és apa nyugodja örök álmát e hantok alatt. A négy és féléves korában bimbófővel letört kis unoka, Vass Teruska is helyet kért a nagyapa közelében. Mosolygó csöppnyi arca kandikál ki a betűk aranyos függönye mögül : Fehér lelked rózsa álmát aluszod most szépen, Az angyalok seregében ragyogok fenn az Égben. A fehér sírkő mellett vörösmárványkeresztnek felül félkörökkel osztott ívmezeje alatt Szóda Mihályné Szabó Cz. Borbálá-nak nevét vésték az emléket állító örökösök. A betűk elindult menetéhez kapcsolódó sorok a „szeretett jó apáról", Szóda Mihály-ró\ szólnak, aki a régi Esztergomnak legmódosabb gazdálkodója volt. Az ő szérűskertjében zakatolt először Esztergom területén a kezdetben kézzel hajtott, majd lóerőre berendezett cséplőgép az ősi város polgárainak fejcsóváló álmélkodására. Peregtek a kalá-