Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

144 lékei peregnek le s hagynak egyre vigasztalanabb képet a vissza nem térő ragyogóbb napokról. Ezen a részen helyükből kifordult kőkeresztek hullottak össze az erők küzdőterén. Másfelé keresztvesztette, jeltelen sírdomb közepéből csenevész, nyurga, kétágú orgonabokor búsong magárahagyott árvaságában. Fakó színben, száradó testtel panaszolja elmúlt virágos napjait ! Beljebb a sor közepe felé erős tartású kőoszlopot vaskerítés merev rácsa kényszerít elhatárolt helyre. Előreugró testének fehér nyakát, mellét éjfekete betűsorok szalagozzák. Walter Mihály-lyei\ indul útjára az elköltözöttek névsora. Benne édesatyját siratta az akkor 14 esztendős, most már szintén az égi hazához tartozó Walter Gyula püspök, az esztergomi székesfőkáptalan nagyprépostja. A férj mellett talált pihenőre Walter Mihályné Holczer Anna, a jó édesanya a messzi utat jelző óra ütésekor. Walter Mihály, a püspök testvérbátyja zárja a sort. A búcsúzó fekete betűk lassan elfogynak, mint a hulló könnyek a könynyező arcról. Magasra szökött, szélesre terebélyesedett, fával vetekedő örökzöld bokor árnyas tövén a kereszt karjáig süppedt fejfa néz szemközt a környezet hervadt füveivel. Melléről a névtáblát lesodorta a múló idő tépő foga. így csak a feledésre tud emlékeztetni. Fehér márvány vésett sorai a 32 éves