Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

128 dező tekintettel fordulnak felénk, akárcsak eddig is, A lélek a kéz, mely vezet és irányít. Az a lélek, amely a holtak városának emlékein keresztül beszél valamikor élt személyekről, múltról, történelemről. A hit állította a beszédes köveket. A halott-tisztelet hiánya nemcsak hitet, történelmet is tagad. A vándorló homoknak, a zúgó széljárásnak, a futó nomád léleknek nincsen történelme, mert halottak nélkül nem tud horgonyt vetni múltjának mélységeibe. A telekrész sarkán hosszú, életét az ifjúságért áldozó tanár és nevelő emlékköve int megállásra. Fenyőkoszorú zöldje omlik a fehér kőre, melynek testén hallgatag betűk őrzik doktor Nemtsák János főreáliskola! igazgató-tanár múltba fáradó emlékét. 45 esztendőn keresztül munkálkodott a tanári pálya rögös, tövisekkel hintett útjain, hogy tudást közöljön a gondjaira bízottakkal s emberségre nevelje a nemzet életének továbbvivőit. Testét hantok zárják. Lényének jobbik fele tanítványainak jutott örökségül. Az ő viszonzó szeretetük hálálkodik a nem könnyen porladó kő falán : Ki nékik adta lángoló Szívét és életét, Nevét hálás diákjai E kőbe véseték. Pár sírhellyel odább szülők könnyei fürdették sokszor a nem magas fehérmárvány-emlék út felé néző lapját. Megtört sugarú betűk a hétéves Vichor Ma-