Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

115 gószele s a legfőbb hadúr parancsa ragadta 1914. augusztus havában kimondhatatlanul nehéz harcokba az akkor még zászlós Szomor Gyulá-t. Az I. tábori zászlóaljnál teljesített arcvonalszolgálatot. 1916. juliusában, a nagyon emlékezetes Bruszilov-offenziva idején főhadnagyi rangban orosz fogságba esett. A Szibériában elszenvedett keserves hadifogság hat esztendejéből hármat elviselhetetlenül gyötrő foglalkozásban töltött. Mint zsákoló munkás kereste könnyekkel sózott kenyerét. Fogsága utolsó szakában a krasznojarszki hadifogoly-tábor pénztárosa volt, 1922. április 14-én került haza egy túszszállítmánnyal a megsiratott és megsóvárgott hazai földre. Hazajutása után a nemzeti hadsereg kötelékében szolgált a nagykanizsai m. kir. 6. gyalogezrednél, mint az I. zlj-nak parancsnoka. Később átszervezés miatt a 3./I. határőr-osztálynak parancsnoki tisztségét nyerte el. Tiszti zubbonyának gallérját ekkor már őrnagyi csillagok díszítették. Fogságban meggyötört szíve azonban egyre nehezebben bírja a testi szervezet teljes erejét kívánó katonaszolgálatot s a kötelsségteljesítésnek áldozzatául 49 esztendős korában a harctéren elesett bajtársak hősi seregébe kellett megtérnie. De lenn ,Csak teste porlik, lelke most is él, Azt nem borítja föld és szemfödél !" Magasabb építésű, vaslkerítéses sírbolthoz lépcsők vezetnek. A jól elrendezettség, az erő szelleme, fegyelme szólal meg 6*