Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető tanítása

A temető tanítása Mikor szemfedél borul a testre, lepel hull le a lélekről s így, ha ez a-Jélek nagy hitnek és szeretetnek vonásait hordta magán, akkor a temetés voltaképen ünnep, lélekleleplezés és a sírhant egy szent látomásnak, viziónak helye, ahol látni kezdjük azt, amit eddig csak néztünk és igaz értékében felismerni azt, amit az élet látszatos, tűnő keretében szemléltünk eddig. (Prohászka Ottokár.) A földi tájakon semmi sem figyelmeztet bennünket jobban a röpke kis időre, mely „szárnyát szegi nagy reményeinknek", mint a temető, minden testi hányattatásunk egyetlen biztos kikötője. Különösen ilyenkor, őszi hervadás idején szól hozzánk az elmúlás mélabús hangján, amikor a természet egyébként is temetésre készül. Fejfák, márványkeresztek, koszorúk, síremlékek, mindmegannyi hallgatag árnyak a halottak városának napos sírjain. Hirdetik földi árnyékéletünket, melyet hatalmas Kéz vetített párnapos napra a lét titokzatos éjtszakájából a lélek tudatának félhomá-