Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Mikor és hogyan lehetett volna az eladósodást és politikai összeomlást megakadályozni

51 Már 1927—28-ban beállott a pénzügyi zavar, de segíteni már nem lehetett. Ha 1925-ben, amikor még nem volt adóssága a városnak, erős kézzel vezetik a város pénzügyeit és ha felvettek is kölcsönöket, de azokat jövedelmező befektetésekben használják fel, akkor ma más helyzet lenne. De hiányzott a a város vezetőségében annak a felismerése is, hogy a túlméretezett adminisztráció, a főbb tisztviselők erőltetett javadalmazása és a túlhajtott reprezentáció — a város súlyos gazdasági helyzete mellett — csak az összeroppanás siettetői. És a végkifejlődés feltartóztathatatlanul ment a maga útján, mig a város vezetősége tehetetlenül várta a bekövetkezendőket, mert már nem tudott és nem lehetett tenni semmit. A Közüzeminél ugyanez volt a vég bekövetkezéséhez vezető ok: nagy és túldótált adminisztráció s a felvett kölcsön nem gazdaságos felhasználása, s igy az adósságok felhalmozódása. A város a Speyer-kölcsönön kívül a Magyar Altalános Hitelbanktól is felvett pénzt és pedig 510 ezer P-t, amit iskolaépítkezésre, gazdaságés városfejlesztésre használt fel. Mind holt tőke. A kölcsönkonverzió sehogy sem sikerült. A városnak házalnia kellett, hogy kölcsöneit meghosszabbítsák és hogy újabb kölcsönöket kapjon a kamatok fizetésére. Ez kötötte le a pénzügyi adminisztrációt. A pénztár fizetőképességének biztosítására a város állandóan felvett kisebb-nagyobb kölcsönöket, még a helyi bankoktól is. A belügyminiszter 90 154— 928. sz. körrendelete megtiltja a kölcsönök kormányhatósági jóváhagyásnélküli felvételét. De kimondja az 1925 évi XXII. tc. azt is, hogy a városok, amelyek Speyer-kölcsönt felvettek, újabb kölcsönt csak belügyminiszteri jóváhagyással vehetnek fel. 4* Mike Lajos dr.