Vécs Ottó: Esztergom tragédiája
Tartalom - Előszó
4 Hogyan történhetett meg, hogy a királyi város, a magyar katolicizmus székvárosa, ahol a hercegprímás első polgár, örökös főispán, az ország első zászlós ura, ezer év fényességéből és nagyságából az eladósodásba, fegyelmi vizsgálatokba zuhant ? Hogyan történhetett meg Esztergommal az a borzasztó kisiklás, hogyan lehetséges, hogy csak vád is elhangozzék, amikor itt a városvezetésnek, a vezetőtekintélynek a keresztényi cselekedetek és az erkölcsi tisztaság alapkövén kellene nyugodnia? Ha más városnál bírósági ügy ez a szomorú végzet, akkor Esztergomban ez a sors tragédiát jelent. Nemcsak Esztergom fog a városösszeomlás okainak kutatásából tanulságot levezetni, hanem a többi magyar város is, amelyek akár adósságok, akár a gondatlan gazdálkodás, vagy klikkuralom miatt jutottak válságos helyzetbe. E sorokat küldjük a magyar kormányhoz, azért, hogy Esztergom felé fordítsa tekintetét, hogy megismerje a város helyzetét, hogy megértse a segítségkérés okát. Nem a város kiált segítségért, hanem ennél több: ezer éves rezidencia, primási székhely, magyar tradíció és magyar szenvedés. A segítségkérés legyen harangzúgás, amely hirdesse a multat, a jelent és a jövőt. Zúgják a betűk harangjai, hogy megfeledkeztek Esztergomról és sok magyar városról, hogy a bajok hullámai már átcsapnak felettünk ; nem, ne vádoljunk, hanem csak kérjük a minisztereket, a magyar városvezetésben munkálkodó és a magyar város hírnevéért és tekintélyéért, gazdasági biztonságáért harcoló férfiakat és mindazokat, akik a tradíciót szentnek tartják és akik tudják, hogy a magyar városokon nyugszik az egész ország léte, jöjjenek a magyar városok segítségére. Ha beteg a város, beteg az egész ország. Esztergom is súlyos beteg, a legsúlyosabb valamennyi között. Hívjuk az országorvosokat, jöjjenek és nyújtsák segítségüket, tizenkét év történetéből merítve. Esztergomba kell elsőnek jönniök, mert